A fiú a tükörből

Játék az elveszített gyermekkorért, a családi összetartozásért a függőségek világában, családon belüli erőszak ellen. A tragikomikus, fénnyel és sötéttel egy időben játszó, egyszerre spirituális és realista történet hitet tanít a reménytelenségben és a céltalanságban, hitet abban, hogy minden túlélhető és megszerethető. Egy családi pokol sírós-nevettetős bemutatása, filmszerű epizódokkal, melyek végén talán a néző is választ kap a kérdésre: "van olyan gyerek, aki minden nyomorúságot túlél?"

Önéletrajzi ihletésű mű, aminek erejét a tragikomikus élethelyzetek panaszosbeletörődős, sírós-nevettetős bemutatása adja. A kisgyerekből felnőtté érő főszereplő sorsa szinte tipikus. Hogyan válnak el a szülők és marad mégis egy lakásban a család, hogyan válik az anya alkoholistává, hogyan próbálja a fiú menteni a veszekedéseket, a verekedéseket, s mindezt titkolni a külvilág elől. A bizarr fordulók közben nagyobb, közös múltunk is megelevenedik. A politikától mentesen, mégis ismerős realizmussal élhetjük át a hatvanas, hetvenes évek hangulatát. A színpadi játék megoldása különös, egy monológ - két hangra. A mostani Író (Perjés János játssza) megérkezik ősei üres vidéki házába, azzal a szándékkal, hogy felelevenítve emlékeit, leszámoljon múltja és lelke "démonaival". Felidéződik gyermekkora, önálló életre kel mindenkori saját maga, így újból átéli a katartikus élményeket. A mindenkori Tamás (akit Makranczi Zalán alakít) és a visszaemlékező mostani Író végig járja a gyermekkortól az utat újra, "teli lommal, teli emlékkel, teli halottal". Közös játékukban megelevenednek a történet szereplői: a Nagymama, az Anya, az Apa, sőt még a kutya is. A darab végére - remélhetőleg - a terápiás hatás sem marad el, ami az Író hite szerint "élőre és holtra egyaránt kiterjed, adott esetben jól járhat a néző is". A darab hitet adhat a hasonló cipőkben járóknak, hogy minden túlélhető és megszerethető.